Tisztelt Államtitkár Úr!

Köszönettel vettük válaszlevelét. Az Együttnevelés Szövetség viszontválaszát az alábbiakban közöljük. Kérjük, hogy kérdéseinket szíveskedjen közérdekű adatigénylésnek tekinteni, és az adatokat részemre excelben vagy kereshető pdf-ben elektronikus úton erre az email címre megküldeni: zubek.adrienn@polgaralapitvany.hu, illetve, ha azok nyilvánosan elérhetőek, pontos linket szíveskedjen adni.

1.

Államtitkár úr arról adott tájékoztatást, hogy az SNI gyermekeket, tanulókat ellátó 4317 intézmény 94%-a inkluzív nevelést-oktatást folytat.

Az Ön által hivatkozott „integrált-inkluzív” nevelés térhódítása sajnos nem tapasztalható a sajátos nevelési igényű (a továbbiakban SNI) roma gyermekek, tanulók körében. Oktatáskutatók szerint a közoktatás kirekesztő lett, „kasztrendszerré vált”, a szegregációs gyakorlatok, a gyermekek oktatáshoz való jogainak megsértése és az iskolai szelekció végletesen befagyasztja sok – köztük roma – gyermek, tanuló számára a társadalmi mobilitást.

Az Együttnevelés Szövetség tapasztalata szerint a roma gyerekek továbbra is felülreprezentáltak a gyógypedagógiai szegregált oktatásban.

● Kérem, szíveskedjen tájékoztatást adni arról, hogy becslése szerint hány roma SNI gyermek, tanuló részesül inkluzív oktatásban vagy nevelésben?

Szakértők, pedagógusok és szülők is azt állítják, hogy sem az óvoda, sem pedig az iskola nincs felkészülve az eltérő hátterű gyermekek, tanulók nevelésére, oktatására és ez halmozottan kihat a roma tanulókra, jövőbeli esélyeikre.

Válaszlevelének első bekezdésében arra hivatkozik, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók 70%-a integrált, inkluzív nevelésben-oktatásban vesz részt. Ugyanakkor a jelzőket – integrált, inkluzív – Ön szinonímaként használja, azok között nem tesz különbséget, holott igenis lényeges különbség van a kettő között. Az inkluzív nevelés-oktatás során a környezetet alakítják át a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók szükségletei szerint, ennek lényege a tényleges befogadás, ideértve az észszerű alkalmazkodás követelményének érvényesülését is. Az integrált oktatás jelen kontextusban ezzel szemben pusztán annyit jelent, hogy ugyanabba az iskolába, osztályba járnak az SNI és nem SNI tanulók, de az iskola nem alkalmazkodik a gyermek igényeihez.

Az Együttnevelés Szövetség által megkérdezett roma szülők egyöntetűen arról számoltak be, hogy a rendszerszinten tapasztalható problémák miatt az iskoláik akadályokba ütköznek, nem állnak rendelkezésre nevelési-oktatási eszközök, autonóm döntések és szakemberek, fejlesztő pedagógusok a valódi befogadó környezet megteremtéséhez.

A szülők eljárási jogai súlyosan sérülnek a szakértői bizottság előtti eljárás során, a gyermekük diagnózisával egyet nem értő szülők számára a jogorvoslati lehetőségek illuzórikusak. A jogszabállyal és az eljárási szabályzattal ellentétben a szülők nem lehetnek bent a vizsgálat során és nem kapnak kielégítő információt sem a szakértői bizottságtól, sem pedig az iskolától. Az SNI gyerekek részükre előírt fejlesztés töredékéhez férnek hozzá a szakemberhiány miatt, és nincs átmenet a gyógypedagógiai szegregált oktatásból az integrált oktatásba. A gyerekek nem valós képességeik, hanem a helyben elérhető – sokszor hiányos – infrastruktúra alapján gyakorolják tankötelezettségüket. A problémát tovább fokozza, hogy az első diagnózissal való szembesülést a szülők sokszor traumaként élik meg, a szakmai nyelvet használó rendszer nem segíti elő a kommunikációt, az intézmény és a szülő közötti párbeszéd hatékonyságát, ami a gyermek fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Az általunk megkérdezett szülők közül csekély számúnak van-volt tudomása arról is, hogy a nem a lakóhelyen végzett vizsgálatokkal járó útiköltséget visszaigényelhetik.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy államtitkár úr nem említi az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményeket (EGYMI), amelyekben elkülönítve oktatják a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Továbbá arról sem tesz említést, hogy mi a helyzet a nem EGYMI-ben, de szegregált csoportokban, iskolákban oktatott SNI tanulókkal, pontosan milyen ellátásban részesülnek, milyen infrastrukturális és szakember ellátottság mellett. Ha a 4317 SNI tanulót is ellátó intézmény 94%-a inkluzív nevelést folytat, mi a helyzet a fennmaradó 6%-kal? A Köznevelési Információs Rendszer legfrissebb (2023 október) adatbázisa jelenleg 5686 intézményt tart számon, amelyből 5679 aktív, ezek közül 103 aktív státusszal rendelkező EGYMI van.

● Ön szerint hány roma tanuló van a 103 EGYMI-ben? Ön szerint mi az oka annak, hogy sokkal kevesebb EGYMI van egyházi fenntartásban, mint nem gyógypedagógiai intézmény, miközben az elmúlt 10 évben megnőtt az egyházak által fenntartott közoktatási intézmények száma?

Államtitkár úr hivatkozik arra, hogy megnőtt a gyógypedagógus-képzést és a konduktor-képzést végző intézmények száma, és hogy 2022-ben 826-an végeztek gyógypedagógus (60 konduktor) alapszakon. Említést tesz arról is, hogy 2017-től a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj a gyógypedagógus hallgatókra is kiterjed.

● Az így végzett pedagógusok milyen arányban kezdik meg munkájukat olyan intézményekben, ahol hátrányos helyzetű tanulók vannak? Esetleg gyógypedagógusként bármilyen iskolában, szakszolgálatnál?

Az államilag finanszírozott képzésekre felvételt nyert hallgatóknak „csupán” annyit kell vállalniuk a tandíj fejében, hogy a finanszírozott éveknek megfelelő számú évet dolgoznak Magyarországon (vagyis, ha a végzett egyetemi hallgató úgy dönt, hogy jobban jár, ha a szakmán kívül keres állást, akkor akár lehet valamelyik szupermarketben pénztáros is). Az ösztöndíj hasonló feltételek mellett köti ki a végzett hallgatóknak a ledolgozandó éveket, amit az adott szakmában kötelező ledolgozni. Ebben az esetben is kérdés, hogy ők maradnak-e a pályán iskolában a kötött időszak letelte után.

● A Pedagógus-továbbképzési Információs Rendszerben a gyógypedagógiai, fejlesztő főcsoportban a 150 választható akkreditált képzést milyen gyakorisággal választják a pedagógusok?

Az általunk elért pedagógusok tapasztalatai szerint a közigazgatási vezető szakirányú továbbképzést preferálják leginkább, ami 2 éves és elég hosszú időre ad elegendő pontot az adott pedagógusnak, valamint ezzel lehet intézményvezető vagy helyettes.

A Rosa Parks Alapítvány jelenleg zajló kutatásában a szakértői bizottságok munkatársainak elbeszélése szerint a roma gyermekek legtöbbször az enyhe értelmi fogyatékos és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő kategóriába kerülnek. Ezt támasztják alá szövetségünk által lebonyolított szülői interjúk is. A kalocsai EGYMI-ben a helyiek megfigyelése szerint 70% is lehet a roma tanulók aránya. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakértői Bizottsághoz kerülő gyermekek, tanulók 50% roma, akiknél az értelmi fogyatékosság minősítés a leggyakoribb. Az ózdi EGYMI-ben a tanulók 90%-a értelmi fogyatékos minősítésű és mind a 90% roma. Mindezek mellett, a Pedagógusok Szakszervezete az EGYMI-k állapotáról beérkező panaszok miatt kezdeményezte az alapvető jogok biztosánál, hogy indítson átfogó szakmai vizsgálatot. A panaszok tartalma az épületek rossz állapotáról, méltatlan körülményekről és szakemberhiányról szól, miszerint sokszor nem megfelelő szakember foglalkozik a gyerekekkel. Az ombudsman vizsgálat feltárta, hogy nem megfelelő „egy-egy EGYMI állapota, feltételrendszere”.

Az Ön által említett 70%-os intergált SNI tanulói arány azt jelzi, hogy a köznevelési irányításnak nincs dolga az általunk vázolt helyzettel, miszerint a roma gyermekek, tanulók felülreprezentáltak az SNI minősítésekben. Ugyan Államtitkár úr is elismeri a roma tanulók felülreprezentáltságát, ám a kormányzati felelősséget hárítja azzal, hogy „ebben a köznevelésen kívül eső dolgok is szerepet játszanak”.

● Kérjük, szíveskedjen részletesen kifejteni ezeket a körülményeket. Válaszában kérjük térjen ki kifejezetten arra a körülményre is, hogy milyen – köznevelésen kívül eső – indokai vannak Ön szerint annak, hogy a Heves megyei adatgyűjtés alapján a romák 2,5-szer nagyobb valószínűséggel kapnak enyhe fokban értelmi fogyatékos diagnózist, mint a nem romák.

Az SNI tanulók számarányának országos szintű emelkedésének egyik okaként említi Államtitkár úr, hogy a középfokú oktatásban csökkent az SNI tanulók lemorzsolódása, így tovább maradnak a rendszerben, amelyre a szakképzési ösztöndíj is ösztönzőleg hat. Ön ebből arra következtet, hogy az SNI tanulók számának emelkedése a szakképzésre jellemzőbb inkább, mint a köznevelésre. Meglátásunk szerint ez a tendencia is azt a mechanizmust tárja elénk, ami a hátrányos helyzetű roma tanulók oktatási szegregációjának irányába hat, hiszen függetlenül a képességeiktől, az érettségit nem adó szakképzés irányába tolja őket.

● Ha az SNI tanulók arányának emelkedése a szakképzés területén tapasztalható inkább, akkor kérjük szíves tájékoztatását arról, hogy a szakképzésben résztvevő (2017-es becsült adatok szerint) 27% roma tanuló hány százaléka rendelkezik SNI minősítéssel? Ön szerint a roma tanulók szakképzésben való arányának növekedése összefüggésben van-e az SNI tanulók országos arányának emelkedésével?

Tudomása szerint hány, szakképzésben végzett roma fiatalnak sikerül elhelyezkednie az elsődleges munkaerőpiacon?

Véleményünk szerint a közel 100.000 fős SNI tanulószám mély, rendszerszintű problémára utal, ami az egész társadalmunkat érinti. Ezzel párhuzamba állíthatóak a legutóbbi kompetenciamérés (amely a nem EGYMI-ben tanuló SNI diákokat is érinti) drasztikus adatai, miszerint a magyar diákok szövegértése minden várakozást alulmúlt. Ezzel összefüggésben és Önnel ellentétben Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter integrációs nehézségekről beszélt, miszerint: „ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek”.

● Államtitkár úrnak higgyünk, miszerint az SNI tanulók integrált-inkluzív nevelésében nincsenek nehézségek (annak ellenére, hogy abban felülreprezentáltak a roma tanulók), mert az adatok szerint az megfelel az európai uniós átlagnak vagy inkább a Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak,, aki szerint vannak integrációs nehézségek és azokért a roma tanulók tehetők felelőssé?

2.

A levelében hivatkozott, Heves megyei indokolatlan fogyatékossá minősítés miatt indult közérdekű perben született ítélet nyomán megkezdett, percepción alapuló etnikai adatgyűjtés kapcsán kérem szíves tájékoztatását, hogy

a. hány szakembert képeztek ki az adatgyűjtéssel kapcsolatban;

b. mikor került sor a képzésekre, ki tartotta azokat;

c. a vizsgáló szakemberek roma nemzetiséghez tartozásra vonatkozó percepcióját hol, milyen felületen rögzítik;

d. a képzést megelőzően sor került-e az alapvető jogok biztosa hivatalának megkeresésére a módszer gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban?

e. A Heves megyében alkalmazott módszerrel más megyékben is sor került ugyanilyen adatgyűjtésre?

f. Amennyiben nem, tervezik-e?

g. Amennyiben nem tervezik, ennek mi az indoka?

3.

A szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértőkkel összefüggésben kérem tájékoztatását, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek törvényes képviselői mikor (a vizsgálat előtt közvetlenül, vagy előtte pár nappal stb.), milyen módon (van-e pl. erre előre megírt formanyomtatvány stb.) mondhatnak le a szakértő részvételéről?

A Rosa Parks Alapítvány (szövetségünk tagja) által megkeresett szakértőknek sincs ismerete arról, hogy az esélyegyenlőségi szakértő bevonása mennyire valósul meg, az Oktatási Hivatal által közölt adatok szerint elenyésző számban vesznek részt a vizsgálatokon. Az esélyegyenlőségi szakértők számára is átláthatatlan a rendszer működése. Ha a szakértőknek magunknak gondot okoz ennek átláthatósága, akkor a szülőknek, akiknek akadályozott az információhoz való hozzáférése, még inkább. Összességében a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértői tevékenység a gyakorlatban nem képes ellátni garanciális funkciót. Mindazonáltal, ahogy azt előző levelünkben jeleztük, ezt a garanciát megfelelő gyakorlati alkalmazással ki kellene terjeszteni, hogy minden hátrányos helyzetű gyermek, tanuló esetében jelen legyen esélyegyenlőségi szakértő a vizsgálatoknál.

4.

Köszönettel vettem a WISC-IV hazai, roma gyerekeket is érintő standardizálási folyamatról részletes beszámolóját.

● Kérem szíves tájékoztatását, hogy a levelében említett, WPPSI-IV, WAIS, és UNIT2 tesztek esetében is sor került -e a roma gyerekek bevonására, amennyiben igen, kérem részletes tájékoztatását ezzel kapcsolatban.

5.

A szakértői vizsgálathoz való szülői hozzájárulás kapcsán kérem szíves tájékoztatását, hogy milyen következménnyel jár, amennyiben egy szülő nem ért egyet a gyermeke szakértői vizsgálatával?

a. A tankerület vizsgálatra kötelező döntésében milyen jogkövetkezményeket alkalmazhat a szülővel szemben?

b. Adataik szerint évente kb. hány esetben tesznek jelzést a gyermekvédelmi szervek felé a tankerületek azért, mert a szülő nem viszi el szakértői vizsgálatra gyerekét?

6.

A szakértői véleményekben foglaltakkal szembeni jogorvoslatok hatékonyságával összefüggésben kérem szíves tájékoztatását, hogy

● 2022-ben hány alkalommal fordult szülő közigazgatási bírósághoz a tankerület határozatával szemben?

● Ez a szám hogyan aránylik az összes, 2022-ben született vizsgálat számához, illetve a 2022-ben született összes, másodfokú, tankerületi határozathoz?

Államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy nincs összefüggés a három évvel ezelőtti jogszabályváltozás és az elsősök évismétlése között, idézem: “Nincs összefüggés a három évvel ezelőtti jogszabályváltozás és az elsősök jelenleg magasabb számú évismétlése között sem.” Továbbá Államtitkár úr arról is tájékoztatott, hogy a sikeresen teljesített évfolyam ellenére is kérheti a szülő az évismétlést.

● Kérem szíves tájékoztatását arról, hogy ez mennyiben érinti a hátrányos helyzetű és roma tanulókat? Hány esetben fordultak szülők az Oktatási Hivatalhoz az évismétlés kérelmével abban az esetben, ha gyermekük sikeresen teljesítette az évfolyamot?

Az általunk megkérdezett szülők a kérések ellenére sem kapnak információt gyermekük fejlesztési tervének tartalmáról, azok eredményeiről. A szülők többsége úgy látja, hogy a fejlesztések elmaradása miatt fejlődés sem tapasztalható a gyermeken. Idevonatkozóan az indokolatlan minősítések pedig csak fokozzák a szülők frusztrációját.

Válaszlevelét alaposan tanulmányoztuk. Az Ön által hivatkozott jogszabályokat, rendeleteket, kutatásokat szövetségünk is jól ismeri, hiszen pont ezen ismeretek és hétköznapi tapasztalatok, illetve tendenciák, tények alapján alakítottuk meg az Együttnevelés Szövetséget, ami egy önálló, szakemberek és érintett szülők által létrejött kezdeményezés. Szövetségünk elkötelezett abban, hogy a roma gyermekek, tanulók felülreprezentáltsága csökkenjen az SNI minősítésekben, megállítsa az indokolatlan minősítések gyakorlatát és küzdjön annak érdekében, hogy ne legyen a minősítési rendszer a roma gyermekek, tanulók elkülönítésének (egyik) eszköze.

A nyilvánosságban való megjelenésünknek az a célja, hogy felhívjuk a problémára a figyelmet és javulást érjünk el, hiszen a gyermekek, tanulók együttnevelése, oktatása általában meghatározó jelentőségű hazánk fejlődése szempontjából. Éppen ezért szívesen vennénk, ha Államtitkár úr nyitott lenne egy tárgyalásra Szövetségünk képviselőivel, hogy követeléseinket (amelyekre nem adott kielégítő választ) szóban is megvitathassuk Önnel.

Tisztelettel,

Zubek Adrienn, igazgató

Polgár Alapítvány az Esélyekért, az Együttnevelés Szövetség alapítója

Budapest, 2024. 01. 08.