Balogh Boglárka
2017-ben szereztem meg Nemzetiségi Óvodapedagógus diplomámat a Debreceni Egyetemen. Bár ezt tanultam, én sokkal inkább tudom magam elképzelni olyan közegben, ahol vegyesen foglalkozhatok minden korosztállyal és nemzetiséggel egyaránt.
2019 óta dolgozom önkéntesen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő Somnakuno Drom Roma Női Civil Egyesületben. Fő feladataim közé tartozik a gyermekprogramok megszervezése, illetve az egyesület Mini-Manó Tanodájának projektvezetője is én vagyok, ahol az iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében képességfejlesztési programokat tartok Nagykállóban.
Jelenleg Ügykoalíciós tag vagyok a Polgár Alapítványnál, amit elsősorban azért szeretek mert lehetőségem van a szűkebb és tágabb környezetemben is olyan hátrányos helyzetű roma embereket, fiatalokat, gyerekeket segíteni, akiknek kevés lehetőségük van önerőből elérni a kitűzött céljaikat.
Bogdánné Tímea
Nógrád megyében, a kisterenyei cigányvégben nőttem fel és kezdtem el a felnőtt életemet is, 4 éve költöztünk Salgótarjánba. Közösségszervezői munkám során gyakran találkozom az oktatás (tanár-diák- szülő) problémáival. Az Országos Zsidó Egyetem harmadéves felekezeti szociális munkás hallgatója vagyok, ahol sokat merítek saját tapasztalatimból, illetve a terepmunkámon észlelt problémákból is. Szakdolgozati témám is az oktatáshoz kapcsolódik, melynek címe: Cigányként a magyarországi közoktatásban.
Azt gondolom, hogy fel kell nyitni a döntéshozók szemét a pedagógushiányra, a szegregált iskolai rendszerek káros hatásaira, a tanárok alulfizetettségére és korai kiégésére stb. Fontos, hogy az oktatás terén végre pozitív változás történjen, és egy ilyen csapattal, mint az ÜK, hiszem, hogy sikerülni fog!
Huszonnégy éve élek együtt a férjemmel, van két gyerekünk. Cigány nőként a saját családommal is meg kellett értetnem a munkám iráni elkötelezettségemet, amit egy idő után elfogadtak és ma már támogatnak is. Több civil szervezett aktív önkéntese is vagyok. Lassan 8 éve több nógrádi településen önkéntes Zumba órákat tartok, amit a felnőttek és a gyerekek is egyaránt nagyon szeretnek.
Boldizsár Julianna
Harmincéves nagycsaládos édesanya vagyok, a Csongrád-Csanád megyei Bakson élek egy nagyon összetartó közösségben.
Családellátó és -gondozó a szakmám, ebből adódóan mindig is szerettem a családokkal, gyermekekkel foglalkozni, jelenleg is több családnak nyújtok segítséget. Terepmentorként is tevékenykedem, valamint évek óta egyetemeken tartok előadásokat a mélyszegénységben élő emberekről.
Mivel évek óta azon dolgozom, hogy a hátrányos helyzetű emberek is megkülönböztetés nélkül kapjanak lehetőséget az életben, így első perctől úgy gondoltam, hogy az ÜK-ban a helyem, hiszen a kapcsolataimmal és tapasztalataimmal tudom segíteni a közös ügyünket! Úgy gondolom, hogy akkor tudunk változást elérni, ha összefogunk. Többgyermekes édesanyaként szívügyem a színvonalas oktatás, amit minden gyermek számára elérhetővé kell tenni hazánkban.
Saját településemen is szeretném elérni, hogy minden eszközt, minden lehetőséget megkapjanak az iskolásaink.
Dósa Valéria
Debrecenben élek, de eredendően egy borsodi kis városból, Mezőcsátról származom. Jelenleg pályázatíróként, projektvezetőként, hálózatszervezőként dolgozom több szervezettel Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Végzettségem szerint pedagógus vagyok. Több mint egy évtizeden keresztül tanítottam roma gyerekeket, s azért tartottam fontosnak, hogy részt vegyek az ÜK munkájában, mivel szerettem volna a hálózat munkáját – kiemelten a tehetséggondozás és a hátránykompenzáció módszerei terén elsajátított szakmai tudásommal, valamint az oktatási forráslehetőségek területén szerzett tapasztalatommal – erősíteni.
Saját tapasztalatból tudom, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számára mennyire fontos és sorsfordító lehet, ha nyitott és szakmailag felkészült pedagógusok és segítő, támogató légkörű iskola fogadja és segíti.
„A jó iskola kérdése nem az, hogy „lássuk, mit nem tudsz”, hanem, hogy „mit tudsz”, a te sajátos képességeid (és az intelligenciák legalább nyolcféle formája) szerint.” (Vekerdi Tamás)
Gyányi Gabriella
Kalocsán élek, ahol évek óta a roma gyerekek tanulmányainak megsegítésén dolgozom, mint roma származású tanító és szociális munkás. Már főiskolás hallgatóként szabadidőm nagy részét a roma gyerekek korrepetálására fordítottam, a szülők szívesen hozták hozzám gyermekeiket. Később a szociális munkát a pedagógiával ötvözve nagyobb segítséget tudtam nyújtani nemcsak a gyerekeknek, hanem a szüleiknek is.
Tavaly pedagógus barátaimmal megalapítottuk a Támogat-lak Hátrányos Helyzetű Fiatalokért Egyesületet, melynek keretein belül a digitális oktatásból kimaradt roma diákokat segítettük a felkészülésben, az online órákhoz kapcsolódásban, tanulmányi sikertelenségeiket folyamatos fejlesztésekkel igyekszünk kiküszöbölni.
Jelenleg a gyermekvédelemben dolgozom, de emellett nagyon fontosnak tartom az ÜK-ban való részvételt. Változást szeretnék elérni az oktatásban, meg kell szüntetni a szegregált oktatást. Ennek érdekében szeretném bővíteni érdekképviseleti ismereteimet, közügyekben való részvételemet.
Horváth Viktória
Egygyermekes édesanyaként a Pest megyei Csobánkán élek és dolgozom: a Csodaműhely Egyesületben roma mediátorként a közösségszervező program koordinátora vagyok. A közösségi akciócsoporttal közösen az oktatásra és szülői aktivizmusra helyeztük a fókuszt, amely során szorosabb kapcsolatra törekszünk a helyi oktatási intézményekkel, továbbá célunk a közösség és az intézmények igényeire kialakított oktatási, fejlesztő, és szabadidős programok létrehozása és megtartása.
Fontosnak tartom, hogy az érintettek véleménye, hangja ki legyen hangosítva. Nagy megtiszteltetés, hogy én tudom ezt tovább vinni és hangot tudok adni az általam képviselt közösségnek.
Fontosnak tartom azt az összefogást, amit az ÜK program képvisel, fontosnak tartom, hogy változást tudjunk közösen generálni az oktatás területén, mert a jövő generációjának a jövője a tét.
Kotricz Katalin
Piliscsabán élek a 16 éves tanuló lányommal. Jelenleg a Piliscsabai Roma Nemzetiségi Önkormányzat és a Boldog Emília Roma Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke vagyok. Pilisvörösváron főállásban élelmezéssegítőként dolgozom egy szociális intézményben ezen kívül cigánypasztorációs munkatársként is tevékenykedem a katolikus egyházban. Közösségszervező és számítógépes adatrögzítő képesítésem van.
Aktívan részt veszek a piliscsabai közösségi életben, illetve közösséget építek. Ebből kifolyólag az oktatás területén is szeretnék a piliscsabai általános iskolák és a tanulók segítségére lenni. Munkámmal hozzá szeretnék járulni a tanulók oktatásához és lehetőséget biztosítani arra, hogy jobb tanulmányi eredményeket érhessenek el. Szeretnék olyan oktatásra vonatkozó közösségi programokat is a gyerekek és a szülők számára, amelyek felhívják a figyelmet a tanulás fontosságára.
Az Oktatási Ügykoalíció tagjaként szakmai partnerekre leltem, akikkel közösen megvalósítjuk céljainkat.
Rafael Zsolt
A Pest megyei Örkényben élek születésemtől kezdődően. Jelenleg a jászberényi Eszterházy Károly egyetem hallgatója vagyok tanító szakon. A helyi Nebuló tanodában vagyok szakmai megvalósító, és immáron kilenc éve dolgozom az örkényi Huszka Hermina Általános Iskolában, mint pedagógiai asszisztens. Iskolánkban nagyon sok a halmozottan hátrányos helyzetű, roma származású gyermek, köszönhetően annak, hogy „divat” lett a környező településekre átíratni a jobbmódú tanulókat.
Szeretnék tenni azért, hogy ez a gyakorlat megszűnjön. Szeretnék segíteni olyan közösségi programok megszervezésében, ahol a szegény sorsú gyerekek megtapasztalhatják mindazt, amit a szülők nem tudnak biztosítani számukra, és ahol a roma és nem roma gyerekek megismerhetik egymást.
Rostás Gusztáv
Szabolcs Szatmár Bereg Megyében Kántorjánosiban élek, nős vagyok és van négy gyermekünk. Kőműves szakoktatóként dolgozom Nagykállón, egy városi szakiskolában, emellett a településemen önkormányzati képviselőként tevékenykedem. A Debreceni Egyetem Hajduböszörményi Karának másodéves romológus hallgatója vagyok.
Már az általános iskolában éreztem, hogy a tanár, a diák és a szülő között semmilyen kapcsolat nem működik. Már akkor eldöntöttem magamban, hogy ezzel a problémával nekem feladatom lesz az életem során, hogy ezért én is felelős kell legyek. Azóta eltelt több mint 40 év és sajnos ez ma is így van, sőt szakiskolai oktatóként első kézből tapasztalom, hogy ma még nagyobb a távolság az iskola és a család között. Azért lettem tagja az Oktatási Ügykoalíciónak, hogy közösen változást érjünk el ezen a téren is.
Sebők Mária
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírmihálydiból érkeztem, roma közösségből. Óvodapedagógus és közoktatásvezetői felsőfokú végzetségem van.
Jelenleg is halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaik segítségével foglalkozom. Munkám során minden nap látom, tapasztalom a hátrányos helyzetű gyerekek tanulási nehézségeit okozó rendszerhibákat.
Helyi civil egyesületünk révén igyekszünk segíteni, javítani társadalmi szociális kapcsolataikat és az iskolai lemaradásokat, de ez nem elég. Azért léptem be az Oktatási Ügykoalícióba, mert hiszek abban, hogy ezeket a helyben keletkező problémákat rendszerszinten is kezelni kell. Csak összefogva, egy hatékony szakmai hálózat segítségével tudunk előrelépni.