2026. 08. 07. -

Leírás

Jelentős szakmai siker született a tiszavasvári gyermekek érdekében. Az Oktatási és Gyermekügyi Miniszter nem járult hozzá ahhoz, hogy a Tiszavasvári Református Egyházközség fenntartásában működő Váci Mihály Református Gimnázium a 2026/2027-es tanévtől nyolcosztályos gimnáziumi képzést indítson, valamint ahhoz sem, hogy a következő tanévtől szakképző intézménnyé alakuljon.

A döntés előzménye, hogy Glonczi László, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnöke panasszal fordult a minisztériumhoz. Beadványában részletesen bemutatta, hogy a nyolcosztályos egyházi gimnázium létrehozása tovább mélyítené a már most is súlyos oktatási szegregációt Tiszavasváriban, és tovább csökkentené a helyi állami iskola esélyeit a társadalmi sokszínűség megőrzésére.

A minisztérium szakvéleménye ezt az érvelést érdemben megvizsgálta, és egyértelmű következtetésre jutott.

A szakvélemény szerint Tiszavasváriban várhatóan a  jobb társadalmi helyzetű, nem roma családok gyermekei iratkoznának be az egyházi gimnázium 8 osztályos képzésébe, ami az állami általános iskolában tovább  növelné a szelekciót, és az állami iskola szegregált intézményként működne tovább. 

Különösen fontos, hogy a szakvélemény rögzíti:

„Az erős szegregációs jelenség folyamatosan jelen van a térségben, a pozitív elbírálás pedig visszafordíthatatlan helyzetet teremtene. Ezt a tényt a volt nemzetiségi ombudsmani helyettes jelentése is alátámasztja (6/2025. elvi állásfoglalás). Ez a jelentés megállapította, hogy a köznevelési intézmények közötti szelekció rendszerszintű szegregációhoz vezetett, amely sérti az egyenlő bánásmód követelményét, valamint a gyermekek alapvető jogait az integrált és minőségi oktatáshoz való hozzáférés tekintetében.”

A minisztérium tehát nem pusztán formai okokra hivatkozott, hanem gyermekjogi és anti-diszkriminációs szempontokat is mérlegelt, és ezek alapján nem támogatta a bővítést.

A szakvélemény egy másik fontos megállapítása szerint a tervezett szakképzési fejlesztés sem indokolt. A dokumentum rámutat, hogy a térségben már jelen vannak azok a szakképzések, amelyeket az intézmény el kívánt indítani, a tanulói létszám nem indokol új kapacitásokat, és a területileg illetékes szakképzési szereplők sem támogatták az új képzések elindítását. Ezért a minisztérium ehhez a fejlesztéshez sem járult hozzá.

Külön elismerés illeti Glonczi Lászlót, aki következetesen kiállt a tiszavasvári gyermekek esélyegyenlősége mellett, és szakmailag megalapozott beadványával hozzájárult ahhoz, hogy a döntéshozók teljes képet kapjanak a helyi folyamatokról.

Ugyancsak üdvözlendő, hogy  Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter olyan döntést hozott, amely a gyermekek mindenek felett álló érdekét, az egyenlő hozzáférést és a köznevelési rendszer integráló szerepét helyezte előtérbe.

A döntésnek van egy különösen fontos üzenete is. A szakvélemény hivatkozik a volt nemzetiségi ombudsmanhelyettes 6/2025. elvi állásfoglalására, amely részletesen feltárta az egyházi intézmények szegregációt erősítő működésének rendszerszintű problémáit. Ez a dokumentum azonban jelenleg nem érhető el az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala honlapján, noha közérdekű, jelentős szakmai anyagról van szó. Egy olyan jelentés eltűnése a nyilvánosság elől, amelyre maga a minisztérium is hivatkozik döntése megalapozásakor, komoly kérdéseket vet fel az átláthatósággal kapcsolatban.

Bízunk benne, hogy ez a döntés nem egyszeri kivétel marad, hanem egy új szemlélet kezdete lesz: olyan oktatáspolitikáé, amely minden gyermek számára biztosítani kívánja a minőségi, befogadó oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, és amely nem támogat olyan intézkedéseket, amelyek tovább mélyítik a társadalmi és etnikai elkülönítést az iskolákban.